A sötét szárítók, mint például a kobalt és a mangán, a legerősebbek, így észrevehető hatással vannak a festék száradási sebességére. Világosabb festékárnyalatokkal használva azonban elszíneződést okozhatnak. A kalcium és a cirkónium (világos szárítók) kíméletesebbek, kevésbé növelik jelentősen a festék száradási sebességét, mint a sötét festékárnyalatok. A fehér szárítók színtelenek, így nem befolyásolják a világosabb festékárnyalatokat, például a fehéret és a halványkéket. A kobalt messze a legszélesebb körben használt szárító az olajfestészetben, mivel rendkívül hatékony szárítóképességű. A szárító közvetlenül keverhető a festékkel, de takarékosan használjuk, csak néhány cseppet adjunk a festékhez, arányában 1-2%-ot. A mély rétegekig hatol, így túladagolásával a festék korai elöregedését repedését okozhatjuk.
Az olajfesték szárítási folyamata
Az olajok szárításának folyamata az olaj oxigénnel történő kémiai reakció révén történő megkeményedését jelenti. Ez a reakció az összetevők térhálósodását okozza, ami az olaj polimerizációjához vezet, nem pedig az oldószerek vagy a víz elpárolgásához. A kikeményedési vagy „szárítási” folyamat autooxidációval indul be, amely során oxigén hozzáadódik egy szerves vegyülethez, majd térhálósodik. Ez a reakció azzal kezdődik, hogy egy levegőben lévő oxigénmolekula beépül a telítetlen zsírsav egyik kettős kötése közelében lévő szén-hidrogén (CH) kötésekbe. A keletkező hidroperoxidok ezután érzékenyek a térhálósodási reakciókra. Kötések alakulnak ki a szomszédos zsírsavláncok között, ami egy polimer hálózatot eredményez, amely a mintákon egy bőrszerű film kialakulásán keresztül látható. Ez a polimerizáció stabil filmeket eredményez, amelyek bár kissé rugalmasak, nem folynak és nem deformálódnak.
Bizonyos fém sók, különösen a kobalt, mangán vagy vas származékok, homogén katalizátorokként működve gyorsítják a szárítási folyamatot. Ezek a koordinációs komplexek lipofil karboxilsavakból, például naftenes savakból származnak, hogy olajban oldhatóvá váljanak. Ezek a katalizátorok fokozzák a hidroperoxid köztitermékek redukcióját, ami további reakciókhoz és további térhálósodáshoz vezet. A polimerizáció napokig vagy évekig tart, amíg a film tapintásra megszárad. A szárítószerek korai hatása azonban a festék felületének megkeményedését okozhatja. A szárítási folyamatot az olajfilm súlyváltozásának megfigyelésével lehet ellenőrizni. A film oxigén felvételével nehezebbé válik, súlya akár 25 százalékkal is növekedhet. Az oxigénfelvétel leállása után a film súlya csökken, mivel az illékony vegyületek elpárolognak.