Miért válasszunk hosszú szárú ecsetet?

   Michelangelo azt mondta, hogy ő csak kibontotta a kőből a szobrot. Tanulmányai kezdetekor a rajztudását addig fejlesztette, míg a másolt rajzok eredetijével kicserélve mestere nem vette észre a cserét. Itt a tét nem a rajz eltulajdonítása volt, hanem a szakavatott szem megtévesztése, aki a rajzban a készítőt látja azonnal. A biztos tudás látszik minden művészeti alkotásán.
    Az olajfestésnél kialakult, hogy a kéz meghosszabbítására hosszú nyelű ecsetet használnak. Azt gondolhatnánk, hogy a nagy méretű képek indokolták, de mégsem ilyen egyszerű. A hosszú nyelű ecsetet a tövénél fogva, bíbelődhetünk a vonalakkal, kár a munkáért. Álljunk messzebb a képtől, fogjuk meg az ecsetet a felső harmadánál és így fessünk, szabadon. A finom mozdulat is lendületet kap, a vonások erőt és munkánk dinamikussá válik. Nézzünk fel az Operaház tetejére és képzeljük el ahogy Feszty Árpád a cirokseprűvel fest. Nem lassan nehézkesen, hanem mintha egy kolosszussal vívna. A kép mérete amit felvázolt és amin a földön álló néző ámul, hasonló arányban van az ecset és seprű között. Érdekességként megjegyezzük, hogy a képen látható Apolló modellje a fiatal egyetemi tanár Kovách Géza volt (a Magyar mustrák szerzője).
   Kimutatták, hogy az eszközt használó ember az agy más részét használja: ha hosszú szárú ecsettel fest, ha rövidre fogottal, ha nincs eszköz a kezében és csak a porba rajzol. Régen a rajz oktatásban és írásban nagy szerepe volt a levegőben rajzoltatásnak. A vers is más, ha számítógépen írjuk vagy tollal rögzítünk. A mesterséges intelligencia előnyeiről beszélgetve, kiderült számunkra mennyire sokan használják a gyors hatékony festőmunkához. Ránk ez az újdonság erejével hatott és nagyon csodálkoztunk, hogy vannak akik már csak így festenek. Erre volt érdekes ahogy elmondta az egyik ilyen festőművész, hogy azért van olyan képe amit manuálisan tervez és fest meg, de azt sosem adja el. Mikor kérdeztük miért, azt mondta: „Mert az az ENYÉM”. A festéssel való alkotás számunkra nem kenyérkereset, ezért másként tekintünk rá. Megnyugtató, egy meditációhoz hasonlít, kikapcsol, miközben eltűnik körülöttünk a világ.
   A hosszú szárú ecsetekhez visszatérve: használatával az alkotástól megfelelő távolságra állunk, szabadon mozoghatunk, az agy és a kéz mozdulata között nincs elakadás. A rajzoktatás kezdettől így tanította, akár állványon, akár rajzbakon ült a tanuló, háta egyenes, papír előtte kartávolságra és kereső mozdulatokkal, vonalakkal kitapogatva születnek meg a biztos vonások. Sok másolás és gyakorlás által, mert a rajtudás fejleszthető. A klasszikus olajfestéskor szintén az ecsettel meghosszabbított kartávolság az ideális. Nem a nagy méretű kép csücskéhez kell odanyúlni vele, hanem a alkotni vágyó tudatunk és a kézmozdulat közötti csatornát kell szabadon használni a szem felügyeletével.
   Mit tegyünk, ha apró kidolgozásokat szeretnénk végezni és a kezünk fárad? Támasszuk meg egy „pingabot”-tal, amit egy 80-100cm-es tiplifából és egy teniszlabdából otthon is elkészíthetünk. Késsel szúrjunk bele a labdába, húzzuk rá a fára és az ütközési ponton egy szöggel rögzítsük.
   A természetes szálú, hosszú szárú ecsetek ma már nem olcsók, ennek ellenére, ha kedvet csináltunk a használatukhoz, most egy akcióval szeretnénk a kedvezőbb beszerzésüket biztosítani. Az akció a készlet erejéig tart, jó válogatást kívánunk és sok örömet a festésben!