KALLIGRÁFIA

Szépírás. "Ez Pafnutij apátnak aláírása, - magyarázta a herczeg rendkívüli örömmel és lelkesedéssel, - egy tizenegyedik századbeli iratból van lemásolva. A mi régi apátjaink és metropolitáink mind remekül írták volt alá magukat, s néha mily ízléssel és gonddal! Nincs meg önnek legalább a Pogogyin-féle kodex-kiadás, tábornok? Ezenkívül más betükkel is írtam valamit: ez kerek, erőteljes franczia írás a múlt századból, némely betűt egészen másképpen is írtak, ez közönséges, piaczi irás, a melyet a vásári írók használtak, ezt én minták után tanultam (nekem is volt egy mintagyüjteményem); - bizonyára ön is beismeri, hogy ez nem éppen minden érdekesség nélkül való. Nézze csak ezt a gömbölyű d-t, a-t. Én átvittem a franczia karaktert az orosz betükre, a mi igen nehéz volt, de sikerült, ime még egy igen szép és originális írás, ezzel a frázissal: "A szorgalom mindent legyőz." Ez orosz írás, írnoki, vagy ha úgy akarja: katona-irnoki írás. Igy írják a magas állású embereknek szóló iratokat; ez is kerek, igen szép, úgynevezett fekete; feketén van írva, de igen ízlésesen. A kalligrafus nem engedne meg magának ilyen kacskaringót, vagyis ilyen bevégezetlen farkakat, de azért tessék megnézni: egészben mégis jellegzetes s csakugyan rajta van a katona-irnoki szellem, mintha szeretett volna az írója egy kicsit csapongani, de a katonai kravátli szorítja s a disciplina még a vonásokban is felismerhető! Pompás! Nem régen nagyon meglepett egy ilyen minta, a melyet véletlenül találtam s képzelje: hol? Svájczban. Nos, ez meg itt egy egyszerű, közönséges angol írás: ennél már nem mehet tovább a művészet, csupa gyöngy; az a bevégzettség; aztán vannak itt még variácziók, azután megint franczia írás; ezt egy franczia utazótól tanultam el: ez is angol jellegű, de a vastag vonások valamivel feketébbek és keményebbek, mint az angolban, csakhogy az arányosság kifogásolható; s azt is tessék megfigyelni, hogy az ovális forma meg van benne változtatva gömbölyűre, czifrázás is van benne, az pedig igen veszedelmes. A czifrázás rendkívüli ízlést kíván, de ha ez megvan és megvan az arányosság is, akkor az ilyen írás páratlanul szép, annyira, hogy képes az ember belészeretni." (Dosztojevszkij: A félkegyelmű)