Bátran használhatjuk őket üvegtollal, ecsetekkel, tollszemekkel és mártóstollakkal, a színváltáskor egyszerűen vizes edényben öblítsük le a tollról a maradék tintát. Célszerű két törlőkendőt is az asztalra tenni, egyikbe az öblítés előtt töröljük, másikba utána.
Angolul „dip pen ink” megnevezést találunk a csomagoláson, de néha az „indian ink” is ezt takarja, holott azt a fekete tusra értik, amit szintén tilos a töltőtollba tölteni. A fekete tust ecsettel, üvegtollal, mártóstollal, tolszemmel és csőtollal használhatjuk, a színe fekete. Száradás után már szintén nem oldható vízzel. Sokszor utalnak rá úgy, mint „tus-tinta”: a japán koromból készült, a kínai általában gubacsból amit szúrós jellegzetes szaga elárul. Töményen gyönyörű mélyfekete, de vízzel hígítva szürke árnyalatba fut át, amit a tusképen is láthatunk. Ott tűnik fel a „színes víz” festék azaz a gansai, ami megfelel a mi akvarellfestékünknek és különösen szép színeivel, gazdag átmeneteivel díszíti a keleti festményeket, fa dísztárgyakat.
Visszatérve a rajztintákra amit kizárólag üvegtollal, ecsettel, mártótollal vagy tollszemmel használjunk, mert ezek száradás után lakktartalmuk miatt víz oldhatatlanokká válnak. A zárt szerkezetű tollak finom vékony csatornáit eltömítik pl. a levegő zárványokban kialakuló száradási folyamat, ami visszafordíthatatlan, az elzárt csatornát már nem tudjuk újra kitisztítani.
Színeik élénkek, száradás után filmszerűen egymásra rétegezhetők és jó a fényállóságuk is. A töltőtolltinták és akvarellfestékek fényállósága (vízoldható pigmentek) alacsony, de a rajztintáknál a kötőanyag tartósítja a pigmentek színét is. Soknak csillogó, irizáló vagy csillámló pigment tartalmuk is van.
A következő cikkben megnézzük azokat a rajztintákat, melyek víz- és fényállók, mégis akár töltőtollba is tölthetjük őket.
