Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Gouache és tempera

A TEMPERAFESTÉK.

  Talán valamennyi technika közül a tempera jelentése és lényege körül uralkodik a legnagyobb bizonytalanság. Sokan azt hiszik, hogy minden fénytelen kép tempera és minden fényes kép olaj. Pedig a hatásból nem lehet mindig csalhatatlanul a technikára következtetni, mert lehet szívó alapozásra olajfestékre fénytelenül festeni, viszont a temperát fényesre lehet lakkozni.
  A laikus közönség általában véve olajfestményeknek tartja a XIII-XV. században készült olasz lakozott temperaképeket, pedig tudjuk, hogy abban a korban még nem használták az olajfestékeket.
  A tempera lényege a kötőanyag, az emulzió, mely vizes és olajos anyagok elegyítése általáll elő.
  Köztudomású, hogy az olaj és a víz elkülönül egymástól. Ha azonban az olajat hamuzsírral (káliumkarbonát) keverjük össze, szappan lesz belőle, s ez vízben oldható. Ha pedig lenolajat vízben oldott enyvvel összerázunk, emulzió jön létre s ez vízzel keverhető. Az emulzió az anyagok összekeveredése közben megsűrűsödik és tejszerűvé válik, elveszti áttetszőségét, megszáradás esetén ismét átlátszó lesz.
  Az első, a szappan kémiai vegyület, a második az emulzió fizikai állapot, melyben az apró mikroszkópikus olajcseppek ugyanilyen enyvcsöppek között lebegnek.
  A jó emulzió vízzel könnyen keveredik, s ha papírra kenjük nem képződik körülötte zsírfolt. Temperafestékek készítéséhez kötőanyagnak az emulziót használjuk.
  Az emulzió vízzel keverhető, hígítható, de ha megszárad, ha a víz elpárolog belőle, akkor a víz nem oldja többé. Ezért az emulziós temperafestéket megszáradásuk után lemosni nem lehet, ellentétben az enyvfestékkel és vízfestékkel, melyek megtartják oldhatóságukat.
  Ha a temperafesték kötőanyagául természetes anyagok felhasználásával - tojással, kazeinnal - készítünk emulziót, akkor dolgozhatunk olajalapozásra, míg ha a temperafesték készítéséhez enyvvel, arabsgumival készült úgynevezett mesterséges emulziót alkalmazunk, akkor krétaalapozást kell vennünk, mert a mesterséges emulziók olajalapozáson rosszul kötnek, s a festék könnyen lepereg.

A temperafestés technikája.

  A tempera gyorsan szárad s így a temperakép fejlesztése nehezebb, mint a lassan száradó olajfestékkel készülő képé. A temperaszínek száradáskor megvilágosodnak, nem adnak mélyfényű hatást, hanem a felületen visszaverődő fény folytán levegős és könnyed marad a kép hatása.
  A temperának ezek a fent említett tulajdonságai megszabják a tempera technikáját, mely keményebb, rajzosabb az olajtechnikánál. Nehezebb vele olyan festői átmeneteket elérni mint a nedvesben való festést megengedő, lassan száradó olajfestéknél.
  Ugyanezek a tulajdonságai teszik indokolttá, hogy a temperafestő ne a sötét, hanem világosabb színharmóniák felé törekedjék.
  A tempera- és olajtechnikát lehet keverve is alkalmazni. A képet temperával lehet aláfesteni és olajfestékkel folytatni, sőt esetleg végül temperával ismét rá lehet menni s ezzel befejezni. Így ellenben a tempera elveszíti lényegét és karakterét s inkább az olajfestékhez hasonlít.
  A régi mesterek is igen gyakran használták keverten ezt a két technikát. Általában régen nem volt olyan éles a határvonal az olajfestés és a tempera technikája között mint ma.

(tempera folytatás)

(gouache technika)

Keresés