Művész gouache Renesans

Könnyen használható kiadós és jól fedő festék, rugalmas, de vízben oldódható réteget eredményeznek. A pigment mellett a gouache előállításához kaolin és más nyersanyagok is hozzájárulnak, hogy a festék jól oldódjon. A gouache-t gumiarábikummal és vastag és átlátszatlan réteget képez száraz vagy nedves papíron. Kivételesen telített és sima felületek előállításához aerográfokkal alkalmazható. A gouache jól illeszkedik más technikákhoz is, beleértve az akvarelleket, az akrilokat, a vázlatokat, ezért nagyon népszerű a tervezők és az illusztrátorok körében. Szárítás után az összes tempera jelentősen felderül és elhalványul, ezért a szín megőrzéséhez és fokozásához folyékony szereket kell használni.
Ennek a terméknek a kínálata 26 festékszínt tartalmaz 20 ml-es fém tubusokban, fehér és fekete 60 ml-es fém tubusokban.

Bal alsó sarokban a vonalak jelzik a színtartóságot, a több a jobb. A négyzet a fedőképességet jelzi és a kép jobb alsó sarkában van a pigment kód.
Származás: Lengyelország - Renesans

KEVERT TECHNIKÁK

A  gouache akvarell technikában fedőfestéket is használnak az áttetsző lazurszinek mellett. Elsősorban a fényeket festik fel fedőfehérrel, ahelyett, hogy a papír fehér színét felhasználva, abból hagynák ki. A tiszta fedőfehér idegen állagával egymagában kiesik a vékonyrétegű lazurfestékek testetlen együtteséből, ezért az előtér világos részleteit is fedőfestékkel kevert színekkel festik meg, csak a sötétebb árnyéktónusokat s a háttér levegős tónusait munkálják meg lazúros modorban. A gouache-akvarell modor szintén régi festőeljárás. Képötlete, színvázlatok felvetésére is igen alkalmas, mert lakkozva az olajfestmény hatását közelíti meg, fénytelen állapotában pedig temperaszerű.
  Festési technikája egyszerűbb a tiszta akvarell technikájánál; a fények kihagyásával nem kell bajlódni, a fedőfestékek használata lehetővé teszi a realisztikusabb hatásokra való törekvést is. Ezzel a festőmóddal a legaprólékosabb, legrajzosabb részletek is könnyen megoldhatók. A gouache akvarellkép azonban nem versenyezhet a tiszta akvarell könnyed bájával, mert a fedőszínek, különösen ha nagyobb mértékben használjuk őket, anyaguknál fogva elnehezíti a képfelület hatását.
  A reneissance korában a guazzo-t enyves festékkel festették; ma enyves tempera néven ismeretes ez a festékanyag és technika s főként a színpadi díszletek festésére használják. Ez a technika is megkívánta, hogy a festőalap a munka folyamán nedves legyen, ahogyan ezt a guazzo szó, mely a nedvességre utal, világosan bizonyítja.
  Technikailag a gouache akvarellkép festése úgy kezdődik, mintha tiszta akvarellt festenénk. Először vetjük fel tehát a lazúros színeket, úgy a háttérben, mint az előtér melegebb és tüzesebb színű árnyalataiban. A fedőszínek felfestését a munka végére hagyjuk, amikor az előtér világosabb, rajzosabb részei következnek s legvégül a fényeket esetleg tiszta fehérrel rakjuk fel. Száradás után megesik, hogy egyes tónusok a fedőszínek világosabb beszáradása következtében túlságosan megvilágosodnak; ezeket a helyeket lazuros, könnyed átfestéssel könnyen harmonizálhatjuk. Itt a különböző színű, ú. n. "tónusos" papírok használata helyénvaló, mint akvarellnél. A papíros színét a téma szerint kell megválasztani, mert a lazurosan kezelt részek színébe a papír alpszíne itt is belejátszik. A tónusos papíron a fedőszínek szebben élnek s a fehér fényeknek is nagyobb a világító erejük, mert a kép általános tónusa a papír árnyalata miatt sötétebb.

Lakkozás. A tiszta akvarell-technikával készült festményt nem kell lakkozni. A lakk a színeket elmélyíti, olajoshatásúvá súlyosítja, finom és könnyed hatásukat lerombolja, azaz elváltoztatja a vízfesték karakterét. Ilyenformán a lakkozott akvarell stílustalan is. Ha terpentines lakkokat alkalmazunk, ezek elsárgítják a kihagyott fehér papírrészeket és a könnyű lazuros festékréteget s ez a sárgulás idővel mindig jobban és jobban fokozódik. a megsárgult lakkréteget pedig nem lehet eltávolítani az akvarell-festményről, mert a papírosalapba teljesen beleszívódik. A vékonyabb papírost összehúzza, ennek következményében a festmény felülete gyűrött, hullámos lesz s többé nem lehet kisimítani. De megrontja sokszor a tónusértékeket is azáltal, hogy a sötét részeket jobban elmélyíti, mint a világosokat. Ha mégis lakkoznánk akvarell-festményünket, akkor a terpentines lakkok helyett közönséges fehér fixativot használjunk.